Mediáció polgári ügyekben

A mediációról

  • Mi a mediáció?

    A mediáció olyan alternatív jogvita-rendezési eljárás, ahol a vitában érintett felek kezdeményezésére, egy pártatlan személy – a mediátor – nyújt segítséget ahhoz, hogy a felek jogvitájuk lezárásaként olyan megállapodást kössenek, amely számukra kielégítő és amit önként végre is hajtanak.

    A mediáció – mely manapság szervesen beépül az európai joggyakorlatba – a kompromisszumokra törekszik, célja a mindkét fél számára legkisebb “veszteséggel” járó közös megoldás megtalálása.

    Mottója: “Kerüld a pereskedést. Törekedj kompromisszumra, amikor csak lehetséges…..ha papíron nyersz is, ténylegesen veszíteni fogsz: tiszteletdíjat, költségeket és időt.” (Abraham Lincoln)

  • Ki a mediátor?

    A közvetítéshez elsősorban nagy élettapasztalatra, kiemelkedő empátiás készségre, konfliktus-csillapító, megnyugtató személyiségre van szükség.

    A mediátori feladatkör nem ügyvédi, még csak nem is jogi tudást igényel, ez a lehetőség nyitott más felsőfokú végzettségű személyek számára is. A gyermek-elhelyezési vitákban pl. a legeredményesebbek a pedagógusok és a pszichológusok, a technológiai-építési-szerelési vitáknál a mérnökök esetleg közgazdászok.

    Az ügyvédi tapasztalat ugyanakkor nagyon hasznos a közvetítői munka során, sőt pl. a gazdasági-üzleti-kereskedelmi  jogvitáknál szinte elengedhetetlen.

  • Hogyan találhatok mediátort?

    Közvetítői – mediátori – tevékenységet a törvény szerint kizárólag azok folytathatnak, akik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál vezetett mediátori jegyzékben szerepelnek. 2010. január 1-től csak az lehet közvetítő, aki elvégezte a közvetítői szakmai képzést.

    A Budapesti Ügyvéd-Mediátorok Szakmai Kollégiumának tagjai a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által nyilvántartásba vett mediátorok, a BÜK rendes tagjai és ügyvédi praxist visznek.

    Amennyiben gazdasági vagy polgári jogvitában keres mediátort, javasoljuk, hogy mindenképpen mérlegelje olyan mediátor igénybe vételét, aki ügyvédi gyakorlattal rendelkezik.

Per vagy mediáció?

  • Nem önkéntes

    A felek az idézésre kötelesek a bíróság előtt megjelenni és ott tényeket, iratokat feltárni akkor is, ha az a számukra esetleg kedvezőtlen. Az eljárás a határozathozatalig tart.

    Nyilvános, nem bizalmas

    A bírósági tárgyalás főszabály szerint nyilvános, azon bárki részt vehet, sőt, a jogerős ítéleteket a bíróság az interneten is közzéteszi.

    A jogszerűt vitatja

    A bírósági eljárás célja az, hogy felderítse: az adott esetben hatályos jog szerinti helyzetet, ami számos esetben nem tökéletesen esik egybe sem az igazságossággal, sem a méltányossággal. Lehet valami jogszerű de súlyosan méltánytalan, vagy méltányos, ámde jogszerűtlen egyidejűleg.

    Hosszadalmas és drága

    A jogerős, végrehajtható bírósági ítélet megszületéséig biztosan több év telik el. A végrehajtás sikere bizonytalan.

    Kiélezi az ellentétes érzelmeket

    Ellehetetleníti a későbbi kapcsolatokat.

    Nincs kompromisszum

    A perben csak az egyik fél nyerhet, ezért a másik fél szükségszerűen vesztes lesz, ami újabb negatív indulatokat indukál.

  • Önkéntes

    A feleknek teljes kontrolljuk van a másik fél vagy a mediátor számára feltárni kívánt tények, információk és dokumentumok felett: csak azt fedik fel, amit jónak látnak. A fél bármikor kiléphet az eljárásból s ügyével bírósághoz fordulhat.

    Bizalmas

    A közvetítési eljárásban kizárólag azok vehetnek részt, akikre a vita tartozik. Nincs semmiféle nyilvánosság.

    Méltányos egyességre törekszik

    Nem az a kérdés, hogy ki a hibás, kinek mekkora része volt a vitás helyzet létrejöttében. Az a lényeges, hogy közös erőfeszítés eredményeképpen egy olyan kompromisszum szülessék, amely mindkét fél számára elfogadható és egyszersmind méltányos is.

    Gyors és költséghatékony

    Az esetek többségében egy-két tárgyalási nap alatt megszületik az egyezség, ami anyagilag is előnyös mindkét fél számára. A megállapodást a felek önként végre is hajtják.

    Levezeti a feszültséget

    Gyakran a korábbiaknál is jobb együttműködés alapjául szolgál.

    A veszteségek minimalizálása

    A megegyezést kötő felek mindegyike megőrzi a méltóságát. Olyan elfogadható kompromisszum születik, mely minimalizálja a veszteségeket, így végezetül elmondható, hogy mindkét fél nyertese a megegyezésnek.

Mikor alkalmazható polgári ügyekben?

A polgári jogi mediáció jogszabályi alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt a mediáció, s hogy kik, milyen kvalifikáció, nyilvántartás és feltételek mellett végezhetik ezt a tevékenységet. Az alábbi ügytípusokat kivéve mindenféle polgári jogvitánál lehetőség van a mediációra:

  • apasági és származás-megállapítási
  • szülői felügyelet megszüntetését érintő
  • gondnokság alá helyezési
  • közigazgatási
  • sajtó-helyreigazítási
  • végrehajtási ügyek.

Polgári jogi vita esetén, a peres út választása előtt, kérje meg ügyvédjét, hogy adjon tájékoztatást a mediáció igénybevételének lehetőségéről!

Példák az alkalmazási területekre

A telekhatár-rendezés, a túlépítés, a szomszédjogok, a szolgalmi jog csak néhány példa abból a konfliktus-halmazból, amelyek valószínűleg mediátor igénybevételével sokkal hatásosabban rendezhetők lehetnének, mint bírói úton. A rövid eljárási időről nem is beszélve, hiszen az ingatlannal kapcsolatos peres eljárások gyakran 4-5 évig is eltarthatnak.

A bérleti joggal kapcsolatos viták, hátralékok, a bérlemény rendeltetésellenes használata illetve a helyiség használatra alkalmassá tétele, a bérbeadó és bérlő jogaiból és kötelezettségeiből fakadó jogviták peres úton történő rendezése legtöbbször időben messze túlhaladja a bérleti jogviszony időtartamát.

Társasházi ügyek - az új társasházi törvény már fel is hívja a társasházak közös képviselőit legmagasabb jogszabályi szinten arra, hogy a közösség és a tulajdonostárs, illetve a közösség és harmadik személyek közötti polgári jogvitát mindenekelőtt a közvetítői tevékenységről szóló jogszabály alapján, mediáció útján kíséreljék meg rendezni.

 

Hogyan zajlik a mediáció?

Lássunk egy példát:  „A” tartozik „B”-nek, de nem tartja be a szerződést. Ilyenkor „B” eldöntheti, hogy maga kezd tárgyalásokat „A”-val és megpróbálja rávenni a teljesítésre, vagy külső segítséget vesz igénybe igénye érvényesítéséhez. Ez a  külső segítség lehet a mediátor aki azonban csak akkor vállalhat szerepet a jogvita rendezésében, ha erre a felek együttesen felkérik.

„B” tehát tájékozódhat a mediációról, és kiválaszthat egy mediátort, akinek a szakismereteit alkalmasnak gondolja a vita eldöntéséhez. Felveheti vele a kapcsolatot és tájékozódhat a mediátor tapasztalatai és díjazása felől. Ha ezek az információk megnyugtatóak „B” számára, felveszi a kapcsolatot „A”-val – esetleg ügyvédjével, vagy rokonával, ismerősével – és javasolja, hogy a vitájukat pereskedés helyett próbálják meg mediáció útján rendezni.

Ha ehhez „A” hozzájárul, egy egyszerű, mindkettőjük által aláírt levéllel felkérik a mediátort az eljárás lefolytatására. Ennek vétele után a mediátor már irányítja az eljárást. Megállapodik a felekkel a mediáció feltételeiről és díjáról, valamint közösen időpontot keresnek a tárgyalások megkezdésére. A megbeszélésre – ami még csak nem is emlékeztet egy bírósági tárgyalásra – általában a mediátor e célra kialakított irodájában kerül sor.

Kielégítő megoldás

Tudjuk: a kielégítő megállapodás nem azonos az  optimális megoldással. Az előbbi példát folytatva, ha „A” tartozik 1 millió forinttal „B”-nek és „B” nem adja vissza határidőre, „B” természetesen perelheti „A”-t. A pert – valószínűleg – meg is nyerheti, ám ha „A” időközben nehéz anyagi helyzetbe került, legjobb szándéka ellenére is ellehetetlenülhet az ítélet végrehajtása, s így „B” nem juthat a pénzéhez.

Ha ellenben megállapodnak abban, hogy pl. „B” nem perli „A”-t, hanem mondjuk további egyévi moratóriumot biztosít neki, majd attól kezdve havi 50 ezer forintos részletekben fizesse vissza a kölcsönt, amire „A” már képes és hajlandó is lenne, ezzel „B” ugyan veszít (pl. kamatot, időt), de nyer is (pénzt és időt), míg „A” is nyer: megmaradhat „B”-vel a beszélő viszonya és rendezheti függő ügyét.

A példából láthatóan a lehető legkisebb közös többszörös megtalálása a cél, s nem az, hogy hogyan kaphatná meg „B” kamatostul az egész pénzét rögtön (ez lenne „B”-nek az optimális), illetve hogy lehetne elérni, hogy „A”-nak soha ne kelljen visszafizetnie a felvett kölcsönt („A” esetleg ezt szeretné a legjobban).

A mediátor pártatlan

A mediátor nem lehet egyik vitatkozó félnek sem az ‘ügyvédje’, nem állhat egyiknek a pártjára sem. Kizárt a szerepvállalása, ha valamelyik féllel rokoni, baráti, üzleti viszonyban van. Feladata a konfliktuskezeléshez való szakszerű  segítségnyújtás. A mediátor nem bíró: nem oldja meg a jogvitát a felek feje felett, tőlük függetlenül és akár szándékaik ellenére, hanem konfliktusoldó szakismereteivel, tevékenységével, személyiségével elősegíti a kompromisszumkeresést és a megoldás(ok) megtalálását. Ha azt a felek kérik, akár tevékenyen részt is vehet a megoldás(ok) kidolgozásában, de sohasem dönt a felmerülő alternatívák között, mert az a felek dolga.

A mediáció eredménye

A sikeres mediáció eredményeképpen a felek megállapodást kötnek. Ezt a magánokiratot ügyvéd-mediátorok esetében szinte kivétel nélkül a mediátor foglalja írásba; többek között ezért is érdemes a szerződések írásában gyakorlott ügyvéd-mediátort felkérni. Ez a megállapodás egy egyszerű magánokirat, melyet az tesz végrehajthatóvá, hogy a felek közös munkával alakítják ki annak feltételeit. S ha már egyszer kezet adtak a megállapodás feltételeire, azt nyilvánvalóan azért teszik, mert a kölcsönös kötelezettségeket mindketten végre szándékoznak hajtani. A mediációban tehát nincs vesztes: a megállapodás azt a legkisebb közös nevezőt fogja tartalmazni, ami az egyik félnek még, a másiknak pedig már elfogadható.